Az úgy van, hogy mi jól megvagyunk. Egyébiránt. Csakhát közeleg az április és elsejével elkezdek dolgozni. Ugyebár. Még mindig nehezen viselem, de Gáborom tegnap óta megértő. Ugyanis elsejétől Ő is új helyen kezd. A cég a régi, de a munka, a kollégák és a pozíció az új, meg a hely is. Szóval nagyon megértjük egymást mostanság. Azt még nem tudjuk Mazsolával mi lesz, mert Gábor időbeosztásáról csak tippjeink vannak. Mondjuk pár nap is elfelejthetem azt a részt, hogy féltem, mert ninós autóval száguldozik meg több tízezer voltos köteleket baszkurál.Nekem már megéri a cécó.

Azért mostanság nem erősségünk az alvás, evés meg az ilyenek. Végülis csak teljesen megváltozik minden....azért remélem májusig helyrezökkenünk valahogyan...

A tegnapi nap egész jól sikerült.

De a mai....az az igazság, hogy Dunditól most nem tortát kértünk hanem pár darab francia krémest. Egy akkkora tepsivel hozott, hogy csuda. Annyi krémest, mint tegnap én még sosem ettem és nem is fogok, ugyanis ma nem igazán érzem magam faszáosul. Gáborom meg kárörvend, mert tegnap még éjjel is a krémest nyomattam befelé.

A fent nevezett úriember ma reggel az ágyról halálugrást hajtott végre eközben a fekete köntösét lengette és azt kiabálta, hogy Gábormeeeeen.Amikor kecsesen a földre érkezett a válla felett megcsillogtatta szívdöglesztő mosolyát és kiment a hálóból.

Énférjem.

Azt hiszem mi nagyon bátor emberek vagyunk. Nem elég hogy holnapra 16 fős vendégséget szerveztünk, olyan ételeket készítünk, amiket soha nem próbáltunk, sőt mi találtunk ki de amióta az ebédlőt átrendeztük annyi helyünk sincs hogy elférjünk....

Mimooooék fejjel a falnak című bejegyzét olvashattátok.

Az Anyukáknak többek közt az a dolga, hogy felhajtsák amire a gyereknek szüksége van. Van aki tütükét keres égen földön a sarjadó lányának és van aki box zsákot...kesztyűvel...., hogy erősebbek legyenek a rúgásai azokkal a ropi lábaival...

Valahogy annyira fáradtnak és kimerültnek érzem magam, hogy Gáboromnak csak annyit mondtam, ha netán nagy puffanást hallana ne tétovázzon kapjon fel egy pokrócot, rohanjon és takarjon be vele......

A tesóm meg a férjem úgy gondolták, hogy sitty sutty kicserélik az autómban a kuplongot. Miután Bátyus autószerelő és boldog punto tulajdonos és több ízben hajtott már végre ilyen műveletet, hát elhittem.

Reggel óta szenvednek és még mindig cserélik...

A gyereket én vittem edzésre, az edzője pedig KÉT azaz 2 db értelmes összetett mondatot is mondott!!! Nekem. Én pedig értettem és válaszoltam! Nektek fogalmatok sincs ez mekkora csoda! Ezért már érdemes volt reggel kibújni az ágyból....

Dórika meg azt mondta :

-" Siessünk, az azért mégiscsak durva, ha lekésem a saját megaláztatásomat!"

Micsoda egy nap ez..és még nincs is vége! :)

Nos, a CÉG mizériára az tette fel a pontot, hogy felhívott a főnököm és olyan ajánlatott tett amire nem is számítottam. Elég hetente két napot mennem dolgozni igencsak jó fizetésért. Megkaptam az őszre vonatkozó bérkalkulációt is, amikor is többet ajánlanak mint amit Gáborom jelenleg kap. Nemcsak igent, hanem IGEN IGEN IGEN IGENT mondtam.

Most meg vigyorgunk mint ló a tökre.

Ez a CÉG mizéria eléggé megvisel. Bár tudom, hogy csupa jó dolog történt mégsem így terveztük az életünket. Napok óta nem tudok nevetni. Az evés és az alvás sem az erősségem. Pedig nem azt mondták, hogy megszűnt a helyem és okom lenne erre...mégis....Tegnap néztem a VEZETŐT, amint a Híradóban nyilatkozik arról hogy micsoda fasza cég ez, zavar hogy nem tudom akkor miért ment el a 3 legfontosabb ember (köztük a saját lánya) amíg nem voltam...nincsenek jó érzéseim.
Ráadásul hiába tavaszodik, süt a nap és rohanhatnék a kertbe egész egyszerűen nem megy.
Jó lenne gatyába rázódni....

Szóvalhát ma voltam a CÉGnél. Kiderült, nemcsak hogy várnak (lásd: kell menni)  de a nevem több állásnál is felmerült és egyik sem az amit otthagytam. Jobb. Azt gondolom ez aztán nem semmi és nem lehet nemet mondani, így hát áprilistól.....

De az élet nagy mókamester ám. Gábort most hívta a főnöke, hogy az ő CÉGe pedig üzem mérnököt keres. Belső pályázat nagy esélyek....viszont napi 8 óra, így nem tud Mazsolázni.....

Így hát ma kibontunk egy üveg sört.....számolgatunk, tervezgetünk.....

Azt azért meg kell jegyeznem hoyg mázlistáknak érzem magunnkat, mert manapság...

Azt hiszem az normális ha most kissé kétségbeesettek meg számolgatósak meg törpölősek vagyunk, hogy akkor mit mikor és hogyan.....

Arra gondolok, hogy ezek szerint a VEZÉRnek nincs embere, nekem meg egyébként sincs pénzem. A VEZÉR könnyebben talál embert mint én pénzt, tehát menni kell....

Gábor holnap főzni tanul, alkalmazkodik az új felálláshoz .

Imádnivaló pasi.

Khmm.....szóvalhát a CÉG nagy bulit rendez. Ott lesz a főpolgármester meg minden. Csinadratta haccacáré. Úgy gondoltuk Gáborral lassacskán tiszteletemet kéne tenni a CÉGnél, úgyhogy elmegyek. Fel is hívtam az illetékes hölgyet aki az egészet szervezi, hogy egy két kérdést tegyek fel. Amikor meghallotta a nevem nagyon megörült, mert már akart velem beszélni. Egyszercsak hallom ahogy valakinek szól, hogy én vagyok. Nagy recsegés ropogás a telefonba és a VEZÉR hangja, miszerint hál' az égnek mert égen s földön keresett de senki se nem talált....kérdezte hogy mikor megyek már vissza. Amire észbekaptam ...szóvalhát csütörtökön megbeszéljük és rövidesen újra dolgozom. 

..és hogy mi lesz Gergővel? Azokon a napokon Apa ittthon marad. 

Úgyhogy vigyázz Nagybüdös, újra támadok....