Mától nem bízok a barna szemű mosolygós pasikban.

Ma mégsem jött a tejesember, pedig megígérte.

Kis falu, nagy esemény.

Úgy gondoltam ma eljött az ideje annak, hogy Mazsolát megtanítsam színezni. Tettem mindezt annak ellenére, hogy picinyke porontyom minden ilyen jellegű tevékenységtől távol tartja magát. Mondjuk ha lelkesen elkezdek mondókázni szánalmasan végigmér, majd otthagy. Gondolom a lelkes verselésre azt hiszi jól szórakozom én így egymagam is hát nem zavar...
Tehát magam mellé csalogattam a kis édest, hirtelen felindulásból előkaptam a színezőt és nagy nagy lelkesedéssel elkezdtem színezni egy halat. Mazsolám abban a szent pillanatban felüvöltött, hogy : -" KOTYOOOOOOS" -és elkezdte a kis kezével törölgetni a képet közben pedig zokogott, nem kicsit. Én szapora léptekkel elrongyoltam egy radírért és eltüntettem amit odacsúnyáltam. A férfi palántám abban a pillanatban elhallgatott, kis kezével letörölte a halat és közölte: -TITTA.

Végül is mit vártam egy olyan babától aki ha elesik nem azért sír mert bibis lett, hanem mert összepiszkolta a kezét. Mostmár megvilágosodott, hogy amíg Mazsi pocaklakó volt, miért éreztem olyan nagy kényszert a takarításra.

Ez itt az uncsisos "mármegintegyedülleszekéjjel,jajdenagyonsajnálommagam, mitfogokcsinálninélküleésatöbbiésatöbbi" helye.

Különben meg pedig brrrrrrrrr de sz@r idő van!

Úgy tudom már van autóm.

Ez a tény visszavonásig van érvényben.

Olyan dolgokba belefáradt vagyok.

Lassacskán első osztályú nőci leszek.

Most, hogy Gáborom szinte soha nincs itthon a feszültséget evéssel vezetem le.

Aminek hatása szépen elkezdett tükröződni többek közt az ülőalkalmatosságomon.

Egyre párnásabb és ugyebár az első osztály mindig párnázott.........

Se nem mos, se nem vasal, se nem semmi csak sóhajt és ágyba bújik.

Végülis.