Ma van az a kivételes nap, amikor jól fog esni,hogy a ház ura távol van. Remélhetőleg a minihadseregem hamar nyugovóra tér és lesz lehetőségem, hogy áztasam habtestem miközben fincsi ital kortyolgatok és rendezem zilált idegrendszerem....

Egyébként a tejesemberünk már nemcsak tejtermékeket hanem boxkesztyűt, lábszárvédőt és teljes harci felszerelést is szállít, amiért igen hálásak vagyunk neki. Hancurkát látva harci díszbe pedig kissé megrémültem.Azt viszont még nem tudom, hoyg őt féltsem vagy azt akivel együtt lesz.....

Megengedett, hogy visszafogott sirdogálásba kezdjek valamelyik sarokba bekuporodva?

Szeretnék egy időgépet.

Amikor még a nagybüdösbe laktam Csibefaló szendvics függőségben szenvedtem.

Itt nem igazán hódolhatok ennek a szenvedélyemnek.Bár amikor Gábornak öltönyt mentünk vásárolni a belvárosba ippeg csak kiszálltam a kocsiból rohantam az első Csibefalóhoz és boldogan gyürtem a képembe a zsákmányt. Emiatt egy darabig nem tudtunk bemenni az üzletbe, meg kellett várni amig eltüntettem, majd rendezem soraimat, de piszok jól esett az tény.

Namármost Gáborom a belvárosban kószál, és IGEN! hoz nekem OLYAN szendvicset!

Egyem az arany szívét!

Azt mondta, csak így egyszerűen:

_...."akkor csütörtökön bejössz értem..."

Ezalatt értsd:

én, autóval, nagybüdösbe, egyedül.

Ma valahogy nem történt semmi érdekes mégis annyi apró boldogságos pillanattal volt töltve minden perce, hogy csak vigyorogni tudok és örülni az én kis életemnek.

Gábor 48 órás távolléte eléggé megvisel.

Ilyenkor már 15 percenként felhívom, hogy vallja be azt a tény miszerint soha nem fog hazaérni.

Ő meg a végére kezd morogni, hogy értsem  meg hogy siet.

De én nem vagyok megértő alkat.

Evvan.