2009. szeptember 25., péntek

Gábor 48 órás távolléte eléggé megvisel.
Ilyenkor már 15 percenként felhívom, hogy vallja be azt a tény miszerint soha nem fog hazaérni.
Ő meg a végére kezd morogni, hogy értsem  meg hogy siet.
De én nem vagyok megértő alkat.
Evvan.


2 megjegyzés:

pipacs írta...

énsenem. :(

Kedveske írta...

Amikor éjszakás az enyém is...akkor az nekem nagyobb fájdalom...pedig ő megy éjszaka dolgozni...de nem szeretem én se....