2010. március 16., kedd

A tegnapi nap egész jól sikerült.
De a mai....az az igazság, hogy Dunditól most nem tortát kértünk hanem pár darab francia krémest. Egy akkkora tepsivel hozott, hogy csuda. Annyi krémest, mint tegnap én még sosem ettem és nem is fogok, ugyanis ma nem igazán érzem magam faszáosul. Gáborom meg kárörvend, mert tegnap még éjjel is a krémest nyomattam befelé.
A fent nevezett úriember ma reggel az ágyról halálugrást hajtott végre eközben a fekete köntösét lengette és azt kiabálta, hogy Gábormeeeeen.Amikor kecsesen a földre érkezett a válla felett megcsillogtatta szívdöglesztő mosolyát és kiment a hálóból.
Énférjem.

1 megjegyzés:

Lazac írta...

A szived meg hevesebben ver ilyenkor, ugye? :):)