Ha az ember megmondja valakinek, hogy mennyi idős és az azt mondja, hogy jézusúristen az mit jelent? 

Gáborral nehéz fába vágtuk a fejszénket. Ő a szó legszorosabb értelmében ugyanis kint aprítja a tüzelőt, én meg tanítom a visszakapott legkisebbet számolni. Tízig abba sem hagyjuk....

Én nem félek az öregedéstől, viszont a puhulástól nagyon. Éppen ezért megkértem imádott férjemet, hogy szerezzen nekem egy kis "béresalexandrát" mert majd én alakra formálom a testemet. Szegény emberem a nagy itthoni elnyomás hatására látástól vakulásig dolgozik a konyhán, így nem volt ideje ilyesfajta szórakoztató dolgokat beszerezni. Ámde mégiscsak sikerült megoldást találni a problémára. Elsőként tegnap, miután főztem, mostam és 98%-ban végeztem a gyerekszoba takarításával az utolsó pillanatban észrevettem hogy Hancurka ágya mögött penészedik a fal. Azonnal riasztottam a konyhaépítésügyi-penészellenőrzési szervet, rögtönzött tanácskozást hívtunk össze és a szobaátrendezés mellett döntöttünk, kiegészítve némi penészmentesítési rituáléval. Azon nyomban nekiálltunk tologatni a bútorokat, Mazsola ágyával nem is volt gond azt egyedül ide oda rakom, de Dóri egy emeletes, beépített szekrényes, íróasztalos legalább 4 emberes bútordarabon szundikál, plusz a ruhásszekrények...ugyebár. Természetesen az újjá rendezett szoba első változata nem volt megfelelő így újra kezdtük mindent elölről. Amikor elégedettre és rokkantra tologattuk magunkat jöhetett a takarítás. 

Nem hiányzott a testmozgás.

A mai nap sem alakult másképp, miután továbbra is a kosztalanítást tűztem ki célul már korán nekiálltam a ház iszonytatosan csillogó villogóvá tételének. Ezt követte a vasalás, majd egy kis helyben ugrálás örömujjongással, amikor kiderült hozzák a tűzelőt. Így a hidegben való több mázsa tüzifa hurcolászása volt a mai fittnes program. 

Azért sütöttem még egy kis sütit is....

Holnap amikor reggel megérkezik Mazsola friss, üde kipihent ősöket talál akik mindketten megragadják és azon civakodnak hogy ki altathatja el aznap kis pihenés gyanánt. 

Az van, hogy Presser dúdol itt nekem. (Mint ahogy az már együttblog olvasóinak feltűnhetett....)

Ami nem baj, mert imádom, olyan igazi nagy barna szőrös mackó fantasztikus zenével. 

Csakhát rég volt már ilyen hangulatom.

Miért van az, hogy egyes napokon nemhogy semmi sem akaródzik összejönni, de egyenesen minden az ember lánya ellen fordul?

Ha este senkisenem masszírozgatja meg zsibbogó habtestem én istenuccse felmondok!!!!

Az én férfiemberem úgy döntött (erős fenyítés hatására), hogy ismét dolgozik egy incifincit az évek óta be nem fejezett (és emiatt olyannyira megviselt, hogy teljes felújítást igénylővé vált) konyhán. 

Régi olvasóim nagyot sóhajtanak......pedig el sem meséltem, hogy a terasz csak negyedig van kész.

No de! 

Legkisebb családtagunk látva édesapja reménytelenségét azt gondolta segít. És úgy is tett. Édesapja látva saját tehetetlenségét pici poronytától egész egyszerűen kocsiba zsuppolta őt és elvitte a mamához. 

Úgyhogy az én kicsim nyaralni ment.

Egyenlőre bolyongok a házban, de lassan erőre kapok és jól kiganétakarítom azt.

Hancurka egész egyszerűen nem bír leállni a 9x %-os dolgozatok megírásával, anyagi csődbe taszítva ezzel az ösztönzésül apróságokat vásárló szüleit......Egyébként egyik nap panasszal éltem, miszerint ez az én gyerekem miért nem kap egyetlen árva egyest sem, mint minden valamire való nebuló. Másnap hozott egyet (magatartásból :D ) és felháborodottan közölte, hogy csakcsupán azért van, mert annyira vágytam rá.

Meg sem lehet szidni, annyira szófogadó....

Ma szorítok Pipacséknak amennyire csak tudok.