2010. február 4., csütörtök

Én nem félek az öregedéstől, viszont a puhulástól nagyon. Éppen ezért megkértem imádott férjemet, hogy szerezzen nekem egy kis "béresalexandrát" mert majd én alakra formálom a testemet. Szegény emberem a nagy itthoni elnyomás hatására látástól vakulásig dolgozik a konyhán, így nem volt ideje ilyesfajta szórakoztató dolgokat beszerezni. Ámde mégiscsak sikerült megoldást találni a problémára. Elsőként tegnap, miután főztem, mostam és 98%-ban végeztem a gyerekszoba takarításával az utolsó pillanatban észrevettem hogy Hancurka ágya mögött penészedik a fal. Azonnal riasztottam a konyhaépítésügyi-penészellenőrzési szervet, rögtönzött tanácskozást hívtunk össze és a szobaátrendezés mellett döntöttünk, kiegészítve némi penészmentesítési rituáléval. Azon nyomban nekiálltunk tologatni a bútorokat, Mazsola ágyával nem is volt gond azt egyedül ide oda rakom, de Dóri egy emeletes, beépített szekrényes, íróasztalos legalább 4 emberes bútordarabon szundikál, plusz a ruhásszekrények...ugyebár. Természetesen az újjá rendezett szoba első változata nem volt megfelelő így újra kezdtük mindent elölről. Amikor elégedettre és rokkantra tologattuk magunkat jöhetett a takarítás. 
Nem hiányzott a testmozgás.
A mai nap sem alakult másképp, miután továbbra is a kosztalanítást tűztem ki célul már korán nekiálltam a ház iszonytatosan csillogó villogóvá tételének. Ezt követte a vasalás, majd egy kis helyben ugrálás örömujjongással, amikor kiderült hozzák a tűzelőt. Így a hidegben való több mázsa tüzifa hurcolászása volt a mai fittnes program. 
Azért sütöttem még egy kis sütit is....
Holnap amikor reggel megérkezik Mazsola friss, üde kipihent ősöket talál akik mindketten megragadják és azon civakodnak hogy ki altathatja el aznap kis pihenés gyanánt. 

1 megjegyzés:

Lazac írta...

*élvezi Mim stílusát* :):):)