Gömbölyűből homorú avagy gyors helyzetjelent:

Geri csütörtök óta boldogtalan gazdája egy vírusnak, ami szombaton már kórházba juttatta. A helyzetet sem a kórházi ellátásról sem a- 24 órán át a gyermek mellet ücsörgésről egyetlen széken - gondolom  nem kell taglalnom. Ismeritek. Ha meg nem, nem is kell.

Mentem vissza.....


Mim

Hancurka ma volt először napköziben. Döbbenten tudtam meg, hogy a napközis Tancsinéni egy földönkívüli. Ugyanis délután négy órakor 26 db jóllakott gyermeket enged szabadjára akik megcsinálták a házijukat, azt Ő leellenőrizte és még meg is játszatta a bagázst. Nekem mindez este hatig sem sikerült kettő lurkóval......Így amikor hazaérek, vagy ő hazaér már csak játszani kell vele. Semmi hiszti meg veszekedés...csak a játék. Pedig én a lelki szemeim előtt láttam, hogy a nehéz napokon hazapenderülök munka után fáradtan és hasadni fog a fejem a hisztitől miszerint nem óhajt tanulni.

Séta közben felmerült bennem az a kérdés, hogy ki bünteti meg a vezetés közben mobiltelefonáló rendvédelmi közeget?

Merthát érdekelne..

Egyébiránt a meló jó, a munkatársak tündériek. Jobbkéz leszek, meg a Gyeses kismamákat segítő programban is dolgozózom, "ha már egyszer..." alapon.

Szóval gömbölyödik, gömbölyödik....

Nekem most dolgoznom kellene, de mégsem teszem. Történt ugyanis, hogy az új főnököm azt gondolta, hogy a tavaszi szünet végett maradjak még a gyerekekkel. Majd utána....Ez az említett főnök, ki náluk az új (a többieknek már régi) gazdasági igazgató és én a jobb keze méltóztatok lenni (vagy a bal,kitudja? ) Ezen figyelmesség után megnéztem az iwiwen és megnyugodtam. Nem lesz itt semmi baj...bandzsalítós, pofavágós képet bigyeszett ki magáról. Szerintem megértjük majd egymást csakis jó fej lehet.

Drága férjem tegnap megberetválkozott!!!!kivasaltatott velem egy inget!!!! és ma úgy ment dolgozózni már mérnökként. Közben olyanokat motyogott, hogy irodakukac lett. Még nem tudja, hogy sosem buktam a beretvált vasalt inges pasikra. Remélem azért lassacskán a "kutyából nem lesz szalonna" elven visszaszőrösödik.

Az úgy van, hogy mi jól megvagyunk. Egyébiránt. Csakhát közeleg az április és elsejével elkezdek dolgozni. Ugyebár. Még mindig nehezen viselem, de Gáborom tegnap óta megértő. Ugyanis elsejétől Ő is új helyen kezd. A cég a régi, de a munka, a kollégák és a pozíció az új, meg a hely is. Szóval nagyon megértjük egymást mostanság. Azt még nem tudjuk Mazsolával mi lesz, mert Gábor időbeosztásáról csak tippjeink vannak. Mondjuk pár nap is elfelejthetem azt a részt, hogy féltem, mert ninós autóval száguldozik meg több tízezer voltos köteleket baszkurál.Nekem már megéri a cécó.

Azért mostanság nem erősségünk az alvás, evés meg az ilyenek. Végülis csak teljesen megváltozik minden....azért remélem májusig helyrezökkenünk valahogyan...

A tegnapi nap egész jól sikerült.

De a mai....az az igazság, hogy Dunditól most nem tortát kértünk hanem pár darab francia krémest. Egy akkkora tepsivel hozott, hogy csuda. Annyi krémest, mint tegnap én még sosem ettem és nem is fogok, ugyanis ma nem igazán érzem magam faszáosul. Gáborom meg kárörvend, mert tegnap még éjjel is a krémest nyomattam befelé.

A fent nevezett úriember ma reggel az ágyról halálugrást hajtott végre eközben a fekete köntösét lengette és azt kiabálta, hogy Gábormeeeeen.Amikor kecsesen a földre érkezett a válla felett megcsillogtatta szívdöglesztő mosolyát és kiment a hálóból.

Énférjem.

Azt hiszem mi nagyon bátor emberek vagyunk. Nem elég hogy holnapra 16 fős vendégséget szerveztünk, olyan ételeket készítünk, amiket soha nem próbáltunk, sőt mi találtunk ki de amióta az ebédlőt átrendeztük annyi helyünk sincs hogy elférjünk....

Mimooooék fejjel a falnak című bejegyzét olvashattátok.

Az Anyukáknak többek közt az a dolga, hogy felhajtsák amire a gyereknek szüksége van. Van aki tütükét keres égen földön a sarjadó lányának és van aki box zsákot...kesztyűvel...., hogy erősebbek legyenek a rúgásai azokkal a ropi lábaival...