Miközben Gábor az ebédlőben motyorgott én a konyhában pakoltam. Ippeg a lábosokat raktam helyre amikor az ölembe hullott A DUGICSOKI.

 Picit felsikoltottam, majd hátrapillantottam, hogy az emberem figyel-e. Amikor láttam, hogy pokolian el van egymaga is, biztos ami biztos alapon becsuktam az ajtót. Na erre felfigyelt. A lábammal jól kitámasztottam a térelválasztó fatákolmányt és elkezdtem bontogatni A DUGICSOKIT.

Gábor se most jött le a falvédőről, először megkérdezte mit csinálok, de amikor kikiabáltam hogy semmit, azonnal elkezdte feszíteni az ajtót: "mit eszel? mit eszel?" kiabálással.Én visítva tartottam ellent és próbáltam gyorsan bepuszilni a szerzeményt, de nem a terveknek megfelelően haladt a dolog, meg aztán ez az én pasim igen jó erőnek örvend.

Gergő és Dóri hallva, hogy a felnőtt, komoly, felelősségteljes szülők fontos tevékenységet folytatnak mindent félredobva rohantak ki az ebédlőbe.

Ekkor végre sikerült harapnom egy icipicirit a DUGICSOKIBÓL,

de ugyanebben a pillanatban már nem bírtam tovább tartani az ajtót úgyhogy a családom többi tagja jól beesett rajta. Azzal a lendülettel elkobozták a nagy "találmányom" és pittyputty jól eltüntették.....

Most kénytelen leszek a nasis szekrényből egy másik DUGICSOKIT elrejteni a lábosokhoz....