Szóvalhát:

Ki lettem pakolva a belvárosban fehatalmazva a vásárlásra. Az emberem még el is sorolta hosszú perceken át miket találok a környéken (mintha nem éltem volna vele ott 9 évig), hova érdemes bemennem. Tehát vásárlás és határ a csillagos ég.

Mit csinál erre az egyedül maradt kiéhezett háziasszony?! Az első üzlet után kitalálja, hogy ehhez semmi kedve és elvonul a piacra.

Láttam ám, hogy a gomba igen jó áron futott eszembe jutott az emberem és beálltam a sorba. Kértem is a perkötnek valót (csakis nyoklival ;) ) Egyszercsak meghallottam A HANG-ot, odakaptam a fejem és megláttam a valahavolt legszörnyűbb exfőnököm. Gyomrom görcsbe, visszajárót sem kértem úgy elszeleltem. Nem viseltem volna ha megismer. Kirohantam a piacról és Gáborom munkahelyéig nyargaltam végig a Váci úton, majd ott vártam rá  fél órát miközben kockára fagytam.

Kitett volna útközben máshol vásárolni, de akkor már biztosra vettem ez a nap nem az enyém, úgyhoyg gondoltam megvárom amig beugrik állásinterjúra  és aztán majd együtt...Két és fél órát vártam a kocsiban. Közben reszeltem a körmöm, kilakkoztam, megmaszíroztam rizsolajos krémmel a kacsóm. Letakarítottam a műszerfalat és mindenfélét kitöröltem a mobilomból....

Addigra már olyan mértékű volt a csalódottságom, hoyg csak a legfontosabb helyre ugrottunk be pihe puha takatóért de nem volt.

Úgyhogy hazaindulót fújtam, összeszedtük az aprónépet, megettük a sógorék vacsoráját és most itthon vagyunk.

DE hétfőn újra megyünk, sőt állítólag megnézzük a CSI kiállítást is.