Azok akik jobban ismernek, tudják hogy a reggeli kávé és a helyi húsüzemben kapható kolbász számomra szent és sérthetetlen és nagggyon naggggyon fontos dolog. De főleg a kávé, ugyebár. ( Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nagyobbik utód azokon a napokon amikor nincs itthon a családfő átveszi a szerepét, azaz reggel kávét főz és ágybahozza, édes kicsi rigófüttyöm )
Viszont egyik nap kifogytunk a barna örleményből, melynek hatása közismert: kikelek az ágyból, ugyan nyöszörögve de kikelek. Volt itthon egy másfajta ajándékba kapott. Hát kétségebeesve kibontottuk azt. Lefőztük, megkóstoltam, kiköptem. Van olyan rosssz kávé, hogy Én azaz kicsi Majmóca NE IGYA MEG AZ ÁGYBAKÁVÉT!!!! Sőt, napok óta nem iszom inkább.
Tegnap amikor már sokadszorra nem kellett a barna "nedű" (mert ugye a smucig háziasszony nem ám hagyja a fenébe hanem szenved) Gáborom közölte a tutit. Beviszi a munkahelyére, nem vész kárba pillanatok alatt lecsapnak rá a munkatársak én meg bontsak már fel egy rendes kávét...és lőn...napok óta most ittam egy rendes, igazi kávét. Naggyon jól esett.